2009. július 24., péntek
2009. június 26., péntek
2009. június 17., szerda
Ladoga 2009, összefogaló útinapló
Elérkezett az indulás napja, kis csapatunk tagjai: Harkai Imre, Sitkei Szabolcs és Székesi Pál
Az előző napokban már mindent bepakoltunk, amiről azt gondoltuk szükség lehet. Van az autóban tartalék üzemanyagszivattyú, lengéscsillapítók, kormánymű :o) szervo szivattyú, szilentek, stb.
A tetőcsomagtartóra felpakoltuk a sátramat, és egy nagy dobozt, amiben a táplálékunkat és az életben tartó italainkat tároljuk. A csomagtér is teljesen meg lett tömve, három további sátor, ruhák, főző eszközök, edények, asztal, székek, pótkerék, alkatrészek, stb.
10 óra tájban elindultunk tele az utazás izgazmával. Autópályán mentünkünk Miskolcig és Tornyosnémetinél léptük át a magyar határt. Különösebb esemény nélkül autóztunk, már majdnem a Szlovák-Lengyel határhoz értünk, amikor furcsa és egyáltalán nem bizalomgerjesztő hangok szürődtek be az utasfülkébe...
Nah, gondoltam jól kezdődik! Kikapcsoltuk a rádiót, halgattuk menet közben a zajokat. Nem a motortérből hallatszott, a kuplung-váltó-terepváltó trióra terelődött a gyanú. Miután elgurultunk első, előre kijelölt táborhelyünkig, alaposabban kerestük a zajforrást. Telefonos segítséget is igénybe véve és próba utakkal arra a megállapításra jutottunk, hogy a terepváltónkkel történt valami nem várt dolog. Telefon haza, és megkértem drága feleségemet, hogy hozzon tékozló férjének egy terepváltót (még szerencse, hogy volt othon tartalék).
Vacsora után lefeküdtünk, de nem voltam maradéktalanul boldog. Azt gondoltam, hogy valamilyen erő nagyon nem akarja, hogy elérjünk Oroszországba.
2009. 05. 25.
Reggel 5-kor ébresztett feleségem, Zsuzsa, hogy ébresztő, mert Ő bizony megérkezett! A Drágám egész éjszaka vezetett, hogy reggelre megkapjuk a terepváltónkat :o)
Cseppet könnyes búcsú után feleségem és gyerekim, Tomi és Dórika hazaindultak.
Mi rövid tanakodás úgy döntöttünk, tovább indulunk, immár a csomagtartóban lapuló tartalék terepváltóval és addig megyünk, amig találunk, egy útszéli szervízt, ahol megengedik, hogy aknából kicseréljük a hibás alkatrészt. És vannak csodák! 15-20 km elteltével megszünt a nyugtalanságot okozó zörej, és az utazás későbbi részén sem jött elő újra...
Este, egy már ismert helyen, egy folyó parton vertünk tábort, még mindig Lengyelországban. Ehhez a helyhez vad élmények fűződnek 2007-ből, bár mindenre nem emlékszek pontosan...
2009. 05. 26.
Harmadik estét Litvániában töltöttük egy magán kempingben. Rengeteg volt a szúnyog, volt egy barátságos tacskó, és volt egy kevés melegvíz fürdéshez. Útközben rengeteg motorossal találkoztunk, biztos valami találkozó volt valahol.
Beszélgetéssel töltöttük az estét és a szúnyogokat hessegettük folyamatosan.
2009. 05. 27.
Reggeli után, 9 körül indultunk az orosz határig tartó út utolsó szakaszához. A Riga-t elkerülő út mellett megcsodáltunk egy hatalmas víztározót és vízi erőművet. Déltájban értünk a tengerpartra, ahol a bátrabbak :) megmosták lábukat a cseppet sem kellemes hőmérsékletű vízben.
A rövid pihenő után folytattuk utunkat Oroszország felé. Újabb többszáz km leautózása után érkeztünk a határváros, Narva közvetlen közelébe, ahol találtunk egy kis kempinget és kb 5000 Ft-ért kaptunk egy kis faházat, melegvízzel, mini konyhával. A konzerv vacsora után nyugovóra tértünk, hogy reggel friss erővel indulhassunk a határra.
2009. 05. 28.
Mától érvényes a vízumunk. Reggel 8-ra a “vámudvar”-on voltunk, ahol kaptunk egy sorszámot, ami alapján majd mehetünk a tényleges határra. A kedves ügyintéző szerint kb 6 órát kell várakoznunk...
Telt múlt az idő, láttuk, hogy félóránként megy el 5 autó. Eszegettünk, iszogattunk, megnéztük az Üvegtigris mindkét részét, szétuntuk magunkat a várakozásban.
Eleinte félóránként mentünk az iroda ablakához, hogy hogy áll a sorszámunk, de délután négy körül már teljesen remény vesztettek voltunk.
Végül éjjel 10 óra után indulhattunk a határátkelőhöz, ahol újabb várakozás, majd alapos átvizsgálás következett. 17 óra elteltével léptünk be Oroszországba... Eddig ez volt a negatív csúcs, már a 2006-os 5 órás várakozást is sokalltuk.
Persze eldöntöttük, nem itt fogunk visszajönni Európába, hanem választunk egy kisebb átkelőt.
Éjjeli 1 óra körül megálltunk egy kisvárosban, nevét már nemtudom, és aludtunk pár órát az autóban.
2009. 05. 29.
Már délelőtt 10-kor Szentpéterváron voltunk a jól ismert Petro Sport Hotelben. Nehezen lehet előfoglalás nélkül szállodát/motelt/panziót találni a városban és annak 20 km-es körzetében, de itt még mindig kaptunk szobát. Kissé lehúztak bennünket, mondván nem volt előfoglalás és még nincs du 2, de nem bántam, lényeg, hogy végre alaposan lefürödhettünk és biztos szállásunk volt éjszakára.
Miután rendbe szedtük magunkat indultunk regisztrálni. Határozottan haladtunk a már szintén ismert helyszínre az eszelős Pétervári forgalomban.
A városi Sportcsarnok ad helyet a Trophy regisztrációjának, gépátvételnek. Három napon keresztül folyik a munka a szervezők részéről. Szerda a helyi és a közelben lakó versenyzőké, Csütörtök a távolabbról érkező orosz résztvevőké, a péntek általában már csak a külföldről és messzebbi orosz vidékekről érkezőknek van fenntartva, persze ez csak elv, rugalmasan kezelik.
A regisztráció menete a sok résztvevő ellenére nagyon gördülékenyen megy. Legelőször az érkezést kell jelezni egy asztalnál, ahol az adatok egyeztetése után kapsz egy teendő listát, amin végighaladva mindent elintézhetsz.
Minden pontnak van egy külön asztala - egymástól távolabb - és minden helyen aláírják a papírkádat.
- Adategyeztetés
- Óvadék befizetés (szemetelés, károkozás, szabálytalanság, sportszerűtlensé esetén pénzbüntetés jár, amit az óvadékból vonnak le. A verseny végén visszaadják)
- Verseny és szponzori matricák átvétele
- Orvosi ellenőrzés
- Térkép, “itiner”, szabályzat
- GPS pontok feltöltése
- Versenypólók kiosztása
- Gépátvétel
A gépátvételnél megnézik az autó papírjait, biztosítását, tulajdonosát. Az akkumlátor rögzítését, tűzoltókészülék, stb. Favédő heveder csak 90 mm széles megfelelő, de ha Neked keskenyebb van tudnak jó pénzért adni :o)
A regisztráció ideje a legjobb alkalom arra, hogy körbejárhassuk a versenyautókat, rácsodálkozni a technikai megoldásokra. Az mindenképpen látszik, hogy a kategóriának még megfelelő legnagyobb méretű gumit használja mindenki, legnagyobb számban talán a Super Swampert (TSL, Bogger) használják, a Protoban kizárólag... Jah, és a méreg drága nagy gumikat még meg is vágják, hogy még ritkább legyen a mintázat.
Este nyolckor eligazítás a másnapi rajtról, utána mindenki lepihen, amíg lehet. Mi is visszatértünk a szállodába, kiélvezni a nyugodt tusolást, az angol WC-t :o) és az ágyban alvást.
2009. 05. 30.
A régóta várt nap!
Szent Izsák tér, délelőtt 9 óra.
Gyülekeznek az autók, a rendezők segítségével minden kategória beáll a saját helyére. A nagy tér lassan megtelik a terepjárókkal. Rengeteg a térre kilátogató érdeklődő, a Ladoga Trophy jelentős rendezvény a városban.
Egyszercsak ismerős arcok tüntek fel a bámészkodók között.
Bányai Levi, Berenczei Rezső, Csörgő Laci, Kalmár Zsolti és Veer Lajos, a Magyar Land Rover Egyesület tagjai, barátaink integettek felénk.
Nem volt váratlan, meg volt beszélve, hogy kilátogatnak a rajtra, de mégis nagy öröm volt hazai ismerősökkel találkozni! Kaptunk tőlük egy nagy Magyar zászlót, amit a rajtnál ki is tűztünk az autónkra.
Aztán egyszercsak hivatalosan is megnyitották a versenyt, a köszöntők után sorban elindultak a gépezetek a 8 napos útra.
A mi csoportunk a Grand Turism volt az utolsó, ami elrajtolt. A rajt dobogó előtt kezünkbe nyomták a mai napra szóló “itiner”-t, kaptunk egy ajándék lámpát és sapkát, fel a dobogóra és indulás!
Meg sem álltunk vagy 15 méterig. Ott aztán bután néztük a papirosunkat, láttam már a Ladoga itinerét két alkalommal is, de ez egyáltalán nem hasonlított az előzőekre...
Némi tanácstalanság, más versenyzőket kérdezgetés után részben világossá vált a feladat és elindultunk. Magyar barátaink követtek a városon kívülre, majd elváltak útjaink.
A feladat egyszerű volt végülis, megadott GPS pontokat kellett sorban érinteni, némelyik pontnál kérdésre kellett válaszolni. Az első pontnál nem volt kérdés, bemutatott egy régi telepre (talán tüzép?) bóklásztunk kicsit, próbáltuk kitalálni, miért vezettek oda. Nem jöttünk rá, lefényképeztük és indultunk tovább.
Az útvonal nem volt nehéz, főleg erdei utakon vezetett, és a kontroll pontok leginkább elhagyatott katonai létesítmények - bunkerekkel, lőállásokkal kapcsolatos kérdések voltak. A lapunk első oldalának utolsó pontja egy, a Ladoga partján lévő világító torony volt, ahova egy külső létrán kellett felmászni. A lemászás kicsit izgalmas volt a magasság miatt... Konkrétan, betojtam :o)
Este tíz körül értünk az első táborhelyre. Megkerestük angol barátainkat és a közelükben ütöttük fel sátrainkat. Kipakolás, rendezkedés (itt 3 napig maradunk) utána kis főzöcske. A jól megérdemelt és finom paprikáskrumpli (gazdagon) után tusolás, majd várakozással teli a másnapot illetően, nyugovóra tértünk.
2009. 05. 31.
A verseny második napja.
Majdnem dél volt, mikor kiosztották a mai feladatokat tartalmazó lapokat. Több mint félórás tájékoztatás után angolul is elmondták a menetrendet 2 percben :o(
Elindultunk az első pontunk felé. Először egy sziklán kellett megkeresnünk számokat, mint kiderült dátumot.
A későbbiekben is a válaszok mind számok voltak. Gázoltunk térdig egy kis tóban, számoltuk kisebb-nagyobb templomok lépcsőit, kerestünk az erdőben eldugott jelzéseket. Egészen jó móka volt.
Gyültek a pontjaink, telt az idő, de valami nem stimmelt...
Egyszercsak ráeszméltünk, hogy mi zavar bennünket már egy ideje: egyáltalán nem találkozunk versenyzővel. Hmm, a pontok megvannak, a kérdésekre jó választ adunk, nem tudjuk mi lehet az oka, hogy egyedül autózunk a környéken.
Időnként láttunk a távolban, vagy éppen keresztezte utunkat egy szervezői Níva. Késő délután aztán újra összefutottunk velük, és megállítottak. Kérdezték, mit csinálunk? :o)
Gyüjtjük a pontokat :o) válaszoltuk.
Értetlenkedve néztek, beszéltek egymással, majd elkérték az itinerünket.
Ekkor derült ki, hogy a harmadnapi útvonalat jártuk! Összekeverték rajta a dátumot. Mindegy, mostmár folytatjuk ezt, majd holnap lejárjuk amit ma kellett volna :o)
Nem is lett belőle probléma, csak annyi, hogy egy speciális feladatot így, hogy nem jó helyen jártunk, nem végeztünk el. Az is látszott, hogy a másnapit sem fogjuk teljesíteni, mert akkor is egészen máshol fogunk járni... Ez van.
Megint este lett, mire sátrainkhoz értünk, ami nem a sötétséget, csak a időt jelenti, ugyanis éjféljor még nappali világosság van, csak egy-két óra között sötédedik be kissé...
Kissé bántott bennünket a tévedés a rendezők részéről, mert végülis mi látjuk kárát tévedésüknek, de mindegy, nem vérre megy, játék.
Az autónk probléma nélkül tette a dolgát, de nem is volt igazi kemény a terep.
2009. 06. 01.
A harmadik nap.
Folytattuk a pontvadászatot, ezen a napon is egyedül a vidéken, annyi változással, hogy ma már mindenfelé autónyomok voltak, néhol a sárban igencsak megnehezítve a továbbjutást. Tudtuk, hogy nagyot nem hibázhatunk, mert nem fog senki erre jönni és segíteni.
Azért játékból elakadtunk egy patak átkelésnél, ahonnét a Hi-Lift segített ki végül, meg egy rakat kő, amit a kerekek alá pakoltunk.
Egész nap érdekes és szép helyekre vezett a GPS pontok sora, láttunk nagyon régi “finn” házakat, ahol igen régi korok emlékei látszottak még, szép tavak mellett haladtunk, és hatalmas fák között az erdőben.
Útközben néhány kis falun(?) áthajtottunk, az emberek nem annyira nyitottak, mint pl Erdélyben. Nagy ritkán intettek vissza, legtöbbször csak keresztül néztek rajtunk.
Ettől függetlenül rossz szót, vagy bármi ami bántó lett volna nem tapasztaltunk. Egész végig, még ha egyedül is voltunk biztonságban éreztük magunkat. Ha magára hagytuk az autót sem piszkálták soha, egyáltalán nem volt ilyen téren sem probléma.
A napot végülis rendben befejeztük, bár helyezésben leghátul voltunk, mivel a pontosztó feladatokat nem csináltuk meg, az ismert okok miatt.
Stabilan tartjuk a 46. helyet :o)
2009. 06. 02.
Negyedik nap.
Végre a többi autóval egy irányban!
Az erre a napra kitalált “speciális feladat” abból állt, hogy megadott időn belül meg kellett jelenni egy ellenőrző pontnál, ahol játékos feladat várt a résztvevőkre.
Az autónkkal két csigán keresztül kellett elvontatni - széthúzni az autónk elöl két autógumit, annyira, hogy még éppen átférjen közte aztán az autónk.
Hiba volt, és nem járt pont, ha: hozzá ért az autó kereke a két gumi valamelyikéhez, vagy ha 10 cm-nél nagyobb lett a távolság a mi kerekünk és a két autógumi között. Mérőszalaggal mérték a távolságokat, minél kisebb volt a távolság, annál jobb lett a pontozás.
Természetesen csak egyszer lehetett próbálkozni. Imre segítségével nekünk sikerült az addigi legjobb eredmény elérni: 0,5 cm lett a távolság! Később valaki megdöntötte a rekordunkat 0,3 cm-t ért el.
Így is a második legjobbak lettünk :o)
A játék után indultunk a napi pontvadászatra...
2009. 06. 03.
Ötödik nap.
Naponta, kb 15 pontot kell megkeresni. A mai napból hármat említenék meg.
Az első érdekesebb pont egy elhagyatott templom az erdőben, bebarangoltuk a pincétől a harangtoronyig, mire megtaláltuk a választ a kérdésre. A közelében háborús emlékmű és sírkert volt, a nevekből ítélve finn katonai sírok lehettek. A falakra számomra nagyon érdekes szimbólumok voltak festve, az egyik falmélyedésben apró fára festett képek láthatóak.
A második számomra lenyűgöző hely egy falu szélén lévő barlang, amit dolgos kezek bunkerré alakítottak.
Hatalmas folyosók, nagy terek és kisebb, arasznyi vastagságú acél ajtókkal elválasztott szobák voltak. Komoly szellőző rendszer volt kiépítve, lőállások kis nyílásokon át a hegyből, amik kívülről nem is látszottak.
A harmadik, kiemelkedő helyszín egy külszíni márvány bánya volt. Ma már ezen a helyen nem folyik a kitermelés, hangulatos és nagyon szép az egész környék, kiépített ösvényeken lehet körbejárni a bánya helyén keletkezett tavacskát, aminek egészen gyönyörű színű vize van. Aki kedvet érez egy kis csónakázásra, nyugodtan megteheti, mert kevés pénzért bérelhető ladikok vannak, velük be lehet menni a számos, félig víz alatt lévő barlangba is akár. A szikla (márvány?) falakon elhelyezett lámpákból gondolom este kivilágítják a falakat, biztos nem néz ki rosszul :o)
2009. 06. 04.
Hat. (és 42.)
Ezen a napon a vízé volt a főszerep. A célpontjaink természetes vízesések, duzzasztómű (régi áramfejlesztő telep) régen elhagyatott kis házikók voltak.
A nap fénypontja azonban egy “bónuszpont”-t érő feladat volt, ami egy tavacskán való átatózást jelentett.
Előttünk volt már néhány autó, láttuk, hogy a víz nem túl mély, valószínűleg kicsit iszapos és az útvonal közepe tályán van egy árok benne. Némelyik autó a part vonala mellett próbálkozott, azok jártak rosszabbul, ott nagyon mély volt az iszap.
Egy Discovery 3 előzékenyen maga elé engedett és mi persze belevágtunk a közepébe. Lendületesen haladtunk az árokig, ott aztán megtorpantunk. Annyira, hogy a hátsó ülésről minden leesett, amit felraktunk, nehogy vizes legyen. Mire Imre kiszállt a csörlőzéshez, már fél lábszárig ért a víz nekem. Előrelátóan előkészítettünk mindent a csörlőzéshez, Imi kiballagott a vízből és hosszabító heveder, pótkötél segítségével elég gyorsan kicsörlőztük magunkat. Mikor mi elakadtunk egy nagy kerekű Toyota is elindult, méteres vizet tolt felénk, lemosva az oldal ablakainkat, kedvességét mosollyal nyugtáztam, mikor az árokban neki is eltünt az eleje :o)
Megérkezett egy Td4 (Puma) defi is, de ők sem jutottak az árkon át. Mi már a parton szárítkoztunk, mikor Ők ketten még mindig belső mosást végeztek.
2009. 06. 05.
Hetedik nap.
Beach és Düne racing.
Az egyik leglátványosabb versenynap.
A Beach verseny egy kb 2 km hosszú vízparti szalom pálya, természetesen időre. A mi osztályunk kezdte a sorozatot, mi picivel 2 percen belül teljesítettük. Ahogy egyre több autó ment el az úton, lett egyre jobban kijárva a nyom és már sport osztályú autók is akadtak el az elején egy tócsában.
A vízparti futam után mentünk a Düne rajtjához, ez a futam rövid, homokos dombokon történő szintén szalom pálya volt. No ezen elvéreztünk, az egyik dombra nem tudtunk feljutni és kifutottunk az időből :(
Természetesen az én hibám volt, hogy nem sikerült teljesíteni ezt a feladatot, nem engedtem elég laposra az amúgyis keskeny gumijaimat.
Amint mi befejeztük a futamjainkat, elfoglaltunk egy helyet a parton az autóval, ahonnét jól beláttuk a pályákat.
Ezen a napon, mint utólag kiderült, volt még egy feladat, amiről nem tudtunk, és az helyett, hogy azt megcsináljuk, teljes elégedettséggel néztük a vízben száguldó versenyatókat...
2009. 06. 06.
A nyolcadik, egyben utolsó versenynap.
Mára már igencsak megfogyatkozott a mezőny. A GT osztályból sem láttunk már néhány autót, de a Sport osztályokból volt látványos a kiesés. Nem volt már versenyben Jez barátom sem, akinek autóját alig bírták kiszabadítani a mocsárból. Egy három tengelyes Lapplandernek sikerült végül.
Nekünk az utolsó napra is maradt egy kis vizezés - patak átkelés, nem volt vele probléma. Volt kis ügyességi feladat, ami egy “mérleg állás” volt fatörzseken - ez is sikerült. Végül volt egy futó verseny navigátoroknak, megkellett szerezni egy fákra kifüggesztett lapot (jutott mindenkinek) amely lapon aztán összesíteni kellett a nyolc versenynap kontroll lapjainak értékeit. (a válaszul adott számokkal kellett különböző varázslatokat csinálni)
A lényeg az volt, hogy kapnunk kellett egy koordinátát - ami csak akkor lehetett jó, ha előzőleg, minden nap jó válaszokat adtunk a különböző kérdésekre.
Megszerkesztettük a koordinátánkat és elindultunk. A célpont közel 40 km volt légvonalban. A hosszabb, aszfaltos, murvás utat választottuk, tudva, hogy az erdei utak nagyon csalafinták...
Mikor a pont közelébe értünk, letértünk a “jó” útról és földútun folytattuk a becserkészést. Egyre fokozódott az izgalom, ahogy közeledtünk, már csak néhány km, volt az érkezésig. Bizakodásra adott okot, hogy egyre több nyomot láttunk előttünk. A pont közelébe érve azonban láttuk, hogy valami nem stimmel, mert párszáz méterre bemutatott a GPS az erdőbe. Gondolkodás nélkül kezdtük követni a nyomokat, annál is inkább, mert már 2 autó is felbukkent mögöttünk. A víz tócsáknál látszott, hogy jó irányba haladunk. Végül megérkeztünk az ellenőrző ponthoz, ahol csak nyugtázták, hogy megérkeztünk.
Így hát kis tudással és sok szerencsével megcsináltuk utolsó feladatunkat is, mehettünk vissza kempingbe. Nem kellett izgulnink a helyezésünk miatt, mert tudtuk, hogy az már az első napokon elúszott, a Dűnén elkövetett baki pedig végképp elintézte.
Az este egy fergeteges záró ünnepséggel végződött. Hatalmas tábortüzet gyújtottak, szólt a zene, folyt a mókázás hajnalig.
Érdekes jelenet volt, amikor az “első Ladogás” résztvevőknek térdre kellett erszkedni és fogadalmat tenni. Az egészből annyit értettem, hogy azt is megfogadták, hogy jövőre Lapplanderrel jönnek a mocsárba. Sok nevetés volt a fogadalomtétel közben, biztos nagyon komoly dolgokról beszéltek :o)
A fogadalom tétel után (gondolom) a Ladoga papjához kellett járulni, aki megitatott egy korty Ladoga tavi vízzel, arcokra kent egy kis sarat, a végén pedig megpaskoltak egy favédő hevederrel.
Aztán volt navigátor húzú verseny is (homokvason, a tábortűz körül) amire kihívták az orosz barátaink a magyar csapatot, és a tisztes 2. helyet értük el ( a két csapat közül)
Végül,
újabb Ladoga Trophyn vehettem részt, újból megállapítottam, hogy milyen nagyszerű ez a verseny a hibáival együtt. Üröm az örömben, hogy nem Sport kategóriában versenyezhettem, de túl fogom élni :)
2009. 06. 07. indulás haza.
A hazaúton a 6 órás orosz-lett határon való rostokoláson kívül nem volt igazi érdemleges. Mindenki a hazaérkezésre koncentrált, azért hosszú a 2 és fél hét...
Útközben nem volt már hangulatunk sátrazni, ezért Lettországban egy kisebb, Lengyelországban egy nagyobb szállodában töltöttük az éjszakát. Kedd délután 3 óra tájt haza érkeztünk, Kistelekre.
Öjö é bodottá
A jővő:
Reméljük a gazdasági válság nem tesz nagyon keresztbe és 2010-ben újból Szentpéterváron ünnepelhetem a szülinapomat.
Legyen ez egyben felhívás is mindenki számára, akit érdekel, hogy fontolja meg és legyen ott a 2010 évi Ladoga rajtjánál, bármilyen kategóriában, vagy csak kísérőként. Legyen végre egy nagy Magyar tábor a kempingekben :o)
Hoppá!
Kommunikációs zavar miatt nem vettünk részt a hivatalos záróünnepségen, ami vasárnap délután volt Szentpéterváron, így csak utólag, itthon tudtuk meg, hogy különdíjat kaptunk a 13. helyezésért - ez volt a 13. Ladoga Trophy Raid.
Köszönöm, hogy figyelemmel kísértétek utunkat. Baráti üdvözlettel, Székesi Pál (thoosh)
Az útibeszámoló fel fog kerülni a www.thoosh.hu -ra is, kicsit formásabb/pofásabb kinézetben.
2009. június 8., hétfő
______________________
Sent from iPhone
http://gallery.me.com/thoosh
http://www.thoosh.hu
http://www.4x4parts.hu
